Csőhajlító gép folyamat jellemzői

A csövek hajlító gépek általi hajlítása megegyezik a lapok hajlításával. Tiszta hajlítás esetén, amikor a D külső átmérőjű és a T falvastagságú csövet egy külső m -rel hajlítják, a semleges réteg külső falát σ1 szakító feszültségnek vetik alá, és a fal vékonyabbá válik; A semleges réteg belső falát σ1 nyomóstressznek vetik alá, és a fal vastagabbá válik. Ezenkívül a keresztmetszet alakja körről megközelítőleg ellipszisre változik az F1 és F2 kombinált erők miatt. Ha a deformáció túl nagy, repedések jelennek meg a külső falon, és a ráncok megjelennek a belső falon.
A cső deformációjának mértéke a r/d relatív hajlító sugaratól és a t/d relatív vastagságától függ. Minél kisebb a R/D és T/D értékek, annál nagyobb a deformáció mértéke. A cső kialakulásának minőségének biztosítása érdekében a deformáció mértékét a megengedett tartományon belül kell szabályozni. A cső hajlítási formációs határértéke nemcsak az anyag mechanikai tulajdonságaitól és a hajlítási módszertől függ, hanem a cső felhasználási követelményeitől is. A csőszerelvények kialakítási határainak a következő tartalmat kell tartalmazniuk:
1) A maximális meghosszabbítási deformáció a semleges rétegen kívüli szakítódeforációs zónában nem haladja meg az anyag műanyag megengedett értékét, és repedést okoz;
2) A semleges rétegben lévő tömörítési deformációs zónában a tangenciális nyomóstressznek kitett vékonyfalú szerkezeti rész nem haladja meg az instabilitást és a ráncot;
3) Ha a csőszerelvény ovalitási követelményekkel rendelkezik, ellenőrizze a keresztmetszet torzulását;
4) Ha a csőszerelvénynek szilárdsági követelménye van, hogy ellenálljon a belső nyomásnak, ellenőrizze a fal vastagságának vékonyodásának kialakulási határát.